A férfi ingek igen sokat fejlődtek az elmúlt évszázadokban: az egyszerű, négyszögletes szabású ruhadarabból a mai kor méretre szabott ingeivé váltak, amelyek szabásukban már az alak formáját követik.
Az ingre egészen a közelmúltig fehérneműként tekintettek, hiszen csak a gallér és a mandzsetta volt látható belőle. Az előkelő társaságban gyakran váltottak inget a nap során, eseménytől függően. Alapvetően az volt a funkciója, hogy megvédje a drága felsőruházatot a szennyeződéstől, amit a bőrrel való érintkezés okozott volna. A munkaigényes fonás és szövés miatt a jó minőségű, finom ing a tehetős urak kiváltsága volt- ez általában finom lenvászonból készült.
Mindez a Karib-térség és az USA déli államaiban termesztett gyapot elterjedésével változott meg. Az ipari forradalom során a textilgyártás gépesítésével együtt a jó minőségű ingek sokkal több ember számára váltak elérhetővé.
A mai formájában ismert ing a 19. század végén jelent meg. Ekkorra a gombolás már egészen az alsó szegélyig terjedt - addig az ingekbe csak belebújni lehetett, valamint nagyon hosszúra szabták őket, hogy a nadrágon belül a lábak közé tűrjék.
Ebben az időben a hófehér ing még mindig a stílus megtestesülése volt az úriember számára, akár merev állógallérral, akár lehajtottal. Mindenkit, aki színes vagy csíkos ingben mutatkozott, mélységes gyanakvással néztek, mivel ez az ideálistól elmaradó higiéniára, vagy -ne adj’ Isten- fizikai munkára utalt.
Ahogy az első világháború után gyökeresen megváltozott a társadalmi hangulat és a sportolás nagyon népszerűvé vált, különböző stílusú ingek kezdtek el megjelenni. Már az 1920-as évek közepén változatos, az eddigi szokástól eltérő, fényűző mintájú, színes ingek kezdtek el felbukkanni, melyeket általában a tehetős, felsőbb társadalmi osztályhoz tartozó fiatalok viseltek.
F. Scott Fitzgerald regényében, A nagy Gatsby-ben bámulatos leírásban mutatja be Jay Gatsby ingeit és azt, ahogyan szépségük láttán Daisy, a hősnő elalél: “ingek: csíkos, csavart mintás és kockás, korallszín és almazöld, levendula és halvány narancssárga színben, indiai kék monogrammal.”
Az új stílusú ing úttörője kétségkívül a londoni Jermyn street-i Turnbull és Asser volt a puha gallérral és külön felcsatolható mandzsettával: a mai napig érezhető forradalmat és innovációt hoztak a férfi divatba. Bár a merev, keményített fehér ingek még mindig de rigueur voltak a hivatalos eseményeken, ez az új, lazább stílus nagyon népszerűvé vált a kevésbé formális alkalmakra.
Saját konfekciós és méretre szabott ingeinket egyaránt a luxus ingkészítés ezen hagyományait követve készítjük. Kizárólag a legjobb minőségű, Olaszországban gyártott ingvásznakat használjuk, ami azt jelenti, hogy a Simon Skottowe ingek nemcsak fényűző érzetet keltenek, amint felöltik őket, de sokkal tovább megőrzik tökéletes formájukat, mint egy átlagos ing.
Ingeink szabása szigorúan követi a londoni “tank” szabást, ám a mai stílusnak megfelelően modernizálva. Van még néhány alapvető részlet, amely a londoni hagyományoknak megfelelően meghatározza a kiváló minőségű inget, és amelyet minden Simon Skottowe márkajelzéssel ellátott ingen megtalál:
Inggallér merevítők
A jó ingnek kivehető gallérmerevítői vannak, amelyeket ott helyeznek el, ahol a gallér formája megkívánja. Ez elengedhetetlen a lehajtott gallérok formájának megőrzéséhez, de nem szabad használni a puha vagy gombos fazonoknál. A legtöbb merevítő műanyagból készül, de egyes úri ruházati boltok sárgarézből, ezüstből vagy akár gyöngyházból is kínálnak ilyeneket. Bármilyen anyagból is készüljenek, megfelelő ívet adnak a gallérnak, és megakadályozzák, hogy a gallér csúcsa felfelé pöndörödjön. Ez különösen fontos, ha az inget nyakkendővel viseljük.
Kettéosztott vállrész
Az osztott vállrész eredete a tradicionális, méretre szabott ingkészítésre vezethető vissza. Mivel az emberek két válla általában különböző magasságú és hosszúságú, az osztott vállrész lehetővé teszi, hogy az inget pontosan a megrendelő testalkatára szabják. Ez azt is megengedi továbbá, hogy a szövet mintázata kövesse a váll elülső részét. Ez egy apró, de tetszetős részlet, amelyet a hozzáértők nagyra értékelnek. A kész ingeken az osztott vállrész olyan részlet, amely magasabb minőséget jelez, mivel az ezzel járó többletmunka nem elhanyagolható.
Mintaillesztés
Sajnos a szövet mintázatát csak a nagyon jó konfekciós ingek esetében illesztik pontosan, de a méretre készült ingek esetében ez alapkövetelmény. Például egy csíkos vagy kockás anyag mintájának pontosan egyeznie kell a váll és az ingujj találkozásánál; a háta közepén levő vállvarrásnál szimmetrikusnak kell lennie, a kockás mintának az oldalvarrásnál végig találkoznia kell.
Gombok
A természetes gyöngyházgombok a jó ing elengedhetetlen tartozékai. Ezek olyan kemények, hogy még a varrógép tűjét is képesek eltörni. Az elöl levő gomboló-pánt helyén régebben egy különálló szövetdarabot varrtak az ing elejére, manapság ez azonban az ing nyílásánál lévő szövet visszahajtásával készül. Bár a gomboló-pánt egyesek számára némi extra stabilitást ad, kissé sportosan néz ki, ezért az elegáns öltönyingek általában sima, úgynevezett francia gomboló-pánttal rendelkeznek, aminél nem látszik a varrás, illetve a frakkhoz való ingek gombjai teljesen rejtettek egy újabb visszahajtásnak köszönhetően.
Háromszög alakú betoldás
Ez az oldalvarrás alján, a hátsó és az elülső rész találkozásánál elhelyezett háromszög alakú anyagdarab, amelyet megerősítésként adnak hozzá. Ez a részlet sok jó ingen megtalálható. Egy híres londoni ingkészítővel ellentétben mi nem rózsaszín anyagot használunk erre, inkább a diszkrétebb stílust részesítjük előnyben.
Ingujj bőség
A minőségi ingeknél az ingujj anyagát bőven kell belehajtogatni a mandzsettába. Ezen kívül gyakran van elhelyezve egy kis gomb a mandzsetta felett az ujjrésznél, hogy megakadályozza ennek kinyílását, amitől a kar előnytelenül nézne ki. Ezt a gombot ki is lehet gombolni, hogy szükség esetén az ing ujját könnyebben fel lehessen hajtani.
Öltések
Egy jó minőségű, tartós ing varrása centiméterenként 7-8 öltést igényel. Az összes öltést egytűs varrógéppel végezzük, és a fő szerkezeti varrásokat három külön szakaszban készítjük. Először a két szövetréteget varrjuk össze, majd vasalás után a varrásráhagyást aláhajtjuk és ezt egy újra levarrjuk. Ezt a varrási technikát francia varratnak nevezik és ez biztosítja, hogy a varrás helyén az anyag még mosás után is tökéletesen lapos marad és kellemesebb érzetet kelt a bőrön. Gyengébb minőségű ingeknél két tűvel ellátott gépet használnak a láncöltéssel történő dupla varráshoz. Ez lehetővé teszi, hogy a párhuzamos öltések fele annyi idő alatt elkészüljenek, de az öltés hullámos lesz és nem simul le az ing belső felén.
Illeszkedés és kényelem
Egy luxus minőségű ing mindig kényelmes mozgást tesz lehetővé anélkül, hogy szükségtelen anyagfelesleggel rendelkezne, ami zavaró lenne a zakó viselésekor. Egy minőségi inget elég hosszúra kell szabni, hogy ne csússzon ki a nadrágból sem hátul, sem oldalt. A hátát általában hosszabbra szabják, mint az elejét, hogy akkor is jól illeszkedjen, amikor a viselője lehajol. A hossz akkor megfelelő, ha az ing eleje és háta az ágyéknál összeérinthető. Kerüljük a rövidebb ingeket, ezek viselése könnyen kényelmetlen helyzeteket szülhet!
Az elmúlt évtizedekben az ingek túlléptek haszonelvű eredetükön és az önkifejezés erőteljes eszközeivé váltak.
Az üzleti életben, formális eseményeken ugyanúgy, mint sportoláshoz vagy a szabadidő eltöltésekor egy jó minőségű ing viselése olyan luxus, amit minden nap élvezhetünk.
